Hogyan engedjük el a félelmeinket???

Felébredtem ma reggel és elvégeztem a szokásos teendőket itthon, gondoltam egy kicsit ránézek a hírekre, hogy mi van a nagyvilágban.

Nem kellett volna…..

A tévében arról szólnak a hírek, hogy megint hol bombáznak és hogy megint terroristák robbantottak, na meg a szokásos gázolások, balesetek. Gondoltam, ennyi elég volt, inkább bekapcsolom a gépet. Erre ott meg folytatódik, ami amott kimaradt. Gyerekbántalmazás, megvertek valakit, állatkínzás.

Ilyenkor jut eszembe, hogy miért is nem szoktam nézni a híreket, de az a baj, hogy a nagyvilágról máshogy nem kapok infókat.

Gondolom, Te is jártál már így???

Az a baj, hogy a média, amit kivetít a tudatunkba olyanná lesz a napunk is.  A szó szoros értelmében. Ha 30 percig nem szól másról az információ, amit ilyenkor bejuttatsz akkor ez teljesen leszedálja az agyadat. Olyan mintha egy méreg injekciót adnál magadnak.

Ennek a „kellemes” témának a hatására az energia szinted lemegy a béka popsija alá, elszomorodsz ez által indulatos is felháborodott is leszel. Azon gondolkozol, hogy mivé lett ez a világ és elhiszed, hogy ez egy sötétség kezdete, amiben Te teljesen tehetetlen vagy.

Jól indul a reggel. Ezzel teljesen megalapoztad a napodat, mert a hangulatod átvette a média által sugárzott nyomorúságot.

Mi van, ha ez nap, mint nap megismétlődik???

Akkor az a kép, amit magadba lerajzoltál a tökéletes világodról szépen lassan eltűnik és ezzel saját magad mérgezed.

Nyilvánvaló, hogy vannak köztünk, akik tudatosan gondolkodnak, mégis sokunkban ott rejtőznek a rejtett félelmek, ott ólálkodnak a tudatalattinkban.

Igen, sajnos van ilyen is a világban, de azért ne engedjük, hogy ez a mindennapi életünket mérgezze. Te itt vagy és nem ott. Nem vagy megváltó, hogy mindenkin segíts. Maradj a saját közvetlen világodban és saját magad tedd rendbe és higgy, hogy jobb lesz a világ.

„Nincs csapás szörnyűbb, mint amit ember önmagára mér.”  (Szhopoklész)

Úgyhogy legalább magad ne gátold abban, hogy boldogabban élj.

Egy egyszerű gyakorlattal segítek Neked abban, hogy az ilyen fájdalmakon könnyebben tovább lépj. Nem kell hozzá más, csak egy nyugodt hely és a gondolatod.

Üljél, vagy feküdj le kényelmesen. Lehetőleg egyenes legyen a hátad.

Csukd be a szemed.

Lélegezz mélyen és lassan aztán hirtelen fújd ki a levegőt. Majd ismételd ezt meg egy párszor. Közben lazítsd el a tested.

Térj át a normál légzésre és koncentrálj.

Keress, kutass a gondolataidban, a testedben. Addig fürkéssz önmagadban, amíg meg nem leled a félelmedet.

Ha megtaláltad, akkor engedd, hogy egybe gyűljön egy gömbé. Azért, hogy ez a félelem faktor minden egyes nyúlványa előkerüljön és ne maradjon benned semmi, de semmi.  Ez lehet egy kicsit kényelmetlen és zavaró lesz, hogy arra koncentrálsz, hogy a félelmed egybe gyűlik, de gondol j arra, hogy ez csak egy érzés.

Köszöntsd a félelmedet és gondolatban öleld meg és küldj, szerettet felé.

Ne engedd ki az ölelésből, bármennyire is szabadulni szeretne.

Lassan figyelj a légzésedre és amikor belélegzel, szívj magadba szeretetet és boldogságot. Azt érezd, hogy a félelem helyét lassan kitölti a fény és boldogság.

Kilégzésnél engedd, hogy a félelem távozzon.

Lassan azt érzed, hogy az egész tested átjárja a szeretet.

Ha úgy érzed, hogy van még benned félelem, akkor ismételd meg ezt a gyakorlatot, amíg nem önt el a teljes nyugalom és békesség. Persze nem egy nap alatt, hanem szépen fokozatosan napról napra.

Ha már úgy érzed, hogy mindent kipucoltál magadból akkor sem árt néha megcsinálni a gyakorlatot, mintegy átvilágításként saját magadnak, hogy nincs e benned félelem!!!

2017-02-07T19:41:58+00:00 február 7th, 2017|Egyéb|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet