Amiket gyerekkorban belénk kódoltak

Biztos Te is hallottad már, hogy teljesen olyan vagy, mint anyád, vagy apád. Ezek vajon miért vannak? Gyerekkorban, amit láttál, hallottál az most vissza köszön rád a tükörből, hisz ebben nőttél fel és követed a tanult példákat.

De így kell lenni minden esetben??? Ki lehet lépni ebből a körből és megváltoztathatom a dolgokat???

Ezt itt kérdés…..

Kőszegi Zsuzsanna írása

MIK AZOK A HITRENDSZEREK?

Valójában minden, amiben hiszünk, egy kép önmagunkról, a világról, amelyet igaznak tartunk.

“Nem azok vagyunk, akiknek gondoljuk magunkat, hanem akiknek gondoljuk magunkat azok vagyunk.”

Brian Tracy

A személyiségünk kb. 6 éves korunkra alakul ki. Addig, mint egy szivacs minden információt magunkba szívunk. Itt nem csak arra gondolok, amit megtanulunk (beszéd, járás, evés…. stb.). Mindazokat a dolgokat, amiket lemásolunk szüleinktől, nagyszüleinktől, testvéreinktől és a tágabb környezettől:

  • Egy nőnek vagy férfinak hogyan kell viselkednie.
  • Egy férfi női kapcsolatban ki hogyan viselkedik.
  • Édesanyám/Édesapám hogyan kezeli a konfliktusokat, stresszes helyezeteket vagy akár egy örömteli pillanatot.
  • Hogyan fejezik ki érzelmeiket vagy éppen hogyan kommunikálnak…. stb.

Ezek által a “lemásolt” minták által mit hiszünk, nekünk hogyan kell viselkednünk.

Mindezek mögött sok-sok dolog van, ami miatt a szüleink épp úgy viselkednek, ahogyan, hiszen ők is valaki mástól tanultál, kapták ezt a mintát.

A hitrendszerek azok, amiket rögzítettünk magunkba, mint pl.:

  • a fiúk nem sírnak,
  • a lányoknak a konyhában a helyük,
  • a pénzért keményen meg kell dolgozni,
  • mi mindig szegények voltunk/maradunk
  • aki nem dolgozik, ne is egyék….stb.

Ezek azok a hitrendszeri blokkok, amiket mi a saját igazságunknak érzünk és ezek akár tudunk róluk tudatosan, akár nem irányítják az életünket.

Hitrendszerünket a kineziológia segítségével fel tudjuk tárni és meg tudjuk szüntetni.

A hogyanra itt kapod meg a választ:

Forrás: Naturterápia

Írta: Kőszegi Zsuzsanna

 

2019-01-30T18:55:28+00:00 január 30th, 2019|Kőszegi Zsuzsanna, Lélek|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet