Kisgyermekek számára a belső folyamatok tudatosítása még igen elvont, megfoghatatlan. Feléjük inkább szimbólumokban, a mesék világán keresztül juthat el, hogy mi az erősségük, mitől félnek és mindezzel hogyan lehet megküzdeni.

A gyerekek nagyjából 8-9 éves korig nem tudják pontosan megmondani, mitől is félnek, ezért a félelmeiket szavakkal, racionális úton oldani nem igazán lehet

A klasszikus népmesékben a mesehősök útnak indulnak, átvágnak a sötét, félelmetes erdőn, akadályokat küzdenek le, amihez segítőket és segítő tárgyakat lelnek menet közben. Cél lebeg előttük és ha időnkét el is térnek ettől, a végére mindig célba érnek. Mesés, játékos feladatokon keresztül a gyerekek megküzdési stratégiái is fejleszthetők. Előhívható a bennük lévő hős, akinek van mersze a saját életére hatással lenni. A gyerekek, csakúgy, mint a felnőttek ezerféleképpen értelmezik ugyanazt az instrukciót. Az iskola uniformizálásra törekszik az ábrázolásban ugyanúgy, mint a matematikai feladatok megoldásakor. Egy madárfészek csak a fán lehet, csak barna ágakból, a nap csak sárga lehet, a fű zöld… Mindez az alkotó kedvet, a szabadon gondolkodást, az önkifejezést, szépen lassan megfojtja.

Az emberek 90%-ának a rajzfejlődése legkésőbb 10 éves korában abba marad. Nem tévedés. 10 éves korában.

Miért? Mert osztályoznak minket, mert minősítenek, mert nem engedik az egyéni látásmódot, mert azt nem úgy kell, hanem emígy…
A művészetterápiás foglalkozásokon viszont nincs “kell”. Nem a művészi szépségre törekszünk, hanem az érzelmeink, a belsőnk kifejezésére. Ehhez nem kell tudni rajzolni, nem kell tudni kézműveskedni, nem kell tudni zenélni.

Miben tud segíteni egy művészetterápiás foglalkozás kismamák számára? A kismamákban milliónyi kérdés, gondolat tolong. Az egyik leggyakoribb kérdés: Vajon tudok-e jó anyuka lenni? Vajon menni fog-e?

Árthat-e a kisbabámnak, ha stresszes időszakot élek, ha meghalt egy családtagom, ha beteg vagyok, ha beteg van a környezetemben? Lehet-e szexuális életet élni? Mi van, ha a párom nem kíván pocakosan? Köze van-e a terhességhez a mostani rémálmaimnak? Árthatnak-e ezek a babának?

Képes leszek-e megszülni a babámat? Kibírom-e a fájdalmat? Mi lesz, ha nem úgy történik a szülés, ahogy elterveztem/tük? Legtöbbször valamiféle óvó, féltő hozzáállás van egy leendő anyukában, de az is előfordulhat, hogy rossz élethelyzetbe, rossz apától, rossz ez-az-amaz, miatt nem örül a leendő anyuka. Ha mégis megtartja ezek után is a babáját gyakorlatilag végig vívódja a várandósság időszakát.

Van, akiben családi traumák, betegségek, hiedelem rendszerek keltenek félelmet, szorongást. Tovább adom-e, amit hoztam? Örökli-e, ami a párom családjában van? Megannyi kérdés, kétely?

Mindezekre kereshetünk együtt választ vagy megoldást egy művészetterápiás csoport segítségével.

Mi történik ilyenkor? Egy felépített rendszer mentén haladva, a saját alkotásokon és a csoport visszajelzései alapján egy önismereti útba kezdenek a kismamák. Már az is erőt adhat, hogy hasonló problémákkal küzdő sorstársakkal együtt lehet, de a folyamat maga sok segítséget ad a felmerülő kérdések, konfliktusok kezelésében. Valamint szert tehetnek egy olyan kompetencia élményre/érzésre, amivel asszertív módon tudják képviselni az érdekeiket a szülés előtt és szüléskor is. Szükség esetén relaxációs technikákat tanulhatunk, amik közvetlen a szülés közben lehetnek igen hasznosak.

A sportolók világa igen teljesítmény centrikus. Egy sportoló akkor keres valamiféle segítséget, ha a teljesítménye romlik, ha koncentrálási problémái vannak, vagy figyelme fókuszálásának nehézsége zavarja őt az edzések, versenyek terén. Ennek hátterében leggyakrabban önbizalomhiány vagy valamilyen szorongás áll. Kiderülhet az is, hogy nemcsak a sport terén, hanem az élet egyéb területein is ugyanez a probléma gátolja őt. Például, lehet, hogy nemcsak az edzőjével, hanem egyéb alá-fölé rendelt kapcsolati rendszerben is megéli ugyanazt a szorongást.

Élsportolóként hatalmas erőfeszítéseket kell tenniük az embereknek. Nemcsak fizikai szinten, hanem lelki téren is komoly edzettség szükséget, hogy felkészüléssel, a versenyekkel járó stresszt tartósan kibírja valaki. Ha ez megborul, akkor a művészetterápiás foglalkozásokon nekiállhatunk újra megkeresni az ő erőforrásait. Az alkotások kapcsán történt visszajelzések mentén kicsit messzebbről nézhetünk rá a motivációs bázisára, a kapcsolati rendszerére és kapcsolati tőkéjére. Miből tud erőt meríteni, mi segíti és mi gátolja őt.

Egy egészen másfajta közeg, egy egészen másfajta nézőpont, segíthet új szempontokat vinni bárki életébe, még a sportolókéba is.